Hárman járnak egy osztályba. Néha közelebbről, esetenként távolabbról szemlélik egymás életét és gyártják az elképzeléseket a másikról. Talán egyszer sem ülnek le, egymással beszélgetni, mert elragadja őket a mindennapok forgataga. Esetleg nem is tudják, hogy kellene közeledni a másikhoz?
Befejezik az iskolát és mindenki indul a saját útján. Követik egymást a közösségi oldalakon és formálódik a képzeletbeli jellemrajz. Egymás csodálása és a féltékenykedés, hogy a másiknak milyen jól alakul az élete.
Majd 27 év múlva kipattan a szikra.
Találkozzunk!
Első percekbe a zavar pillanatai, ami megfogalmazásra és kimondásra is kerül. Végre!
Több órán keresztül mesélnek és beszélgetnek. Felszínre bukkan, hogy kiben mi lapult akkor, hogy élte meg a mindennapjait. Hogy látta magát belülről és mi, hogy láttuk egymást kívülről. Nem sok átfedés van a kettő között.
Miként változott és formálódott a jellemük, a mindennapok forgatagában?
Így már nem is tűnik annyira egyszerűnek és irigylésre méltónak a másik élete, mint ahogy az a közösségi oldalakon láttatni engedi magát.
Hogy találták meg önmagukat és valósítják meg az álmaikat, látszólag távol a kezdeti tanulmányoktól.
A helyükön vannak. Kiderül, hogy milyen közeli az érdeklődési körük. Sosem gondolták volna egymásról. Elégedettek.
Hány ilyen kapcsolatunk lehet, ahol a belső megélés eltér a külső látszattól?
Hány ember mellett megyünk el pillanatnyi kép alapján véleményt alkotva?
Jó néha megállni, beszélgetni és betekinteni a másik világába. Csodákkal és csodálkozással találkozhatunk.
Merj kérdezni és megismeri!
